Kemendollár
Kemendollár község Zala megyében, a Zalaegerszegi kistérségben, a Zala folyó partján fekvő aprófalu.
Túraajánlatok
Látnivalók
Kemend vára (várrom)
A kemendi településrész veszi körül azt a mintegy 250 méter magas dombot, amelyen egykor a vár állt. Kemend várát az oklevelek 1370-ben említették először Castrum Kemend néven, de pontos alapításáról nem maradt fenn oklevél. Korabeli fontos státuszát jelzi, hogy birtoklásáért többször is csatáztak a helyi földesurak, a vár viharos történetét jól nyomon lehet követni a fennmaradt oklevelek, illetve az idelátogató hadmérnökök, világutazók beszámolói alapján.
Kemend nem számított erős várnak, csak kis létszámú őrség állomásozott itt. 1664-ben a Bécs felé vonuló hatalmas török sereg felégette, súlyosan megrongálta a várat. Egy 1690-es dokumentum szerint ezután még valamilyen mértékben helyreállították, de katonák már nem igazán állomásoztak itt.
Végső pusztulása az 1700-as évek elejére tehető, amikor császári parancsra felrobbantották falait. A maradványokat aztán 1863-ban a pókaszepetki plébánia templom építkezéséhez, illetve a vasúti töltéshez használták fel, így mára a felszínen nyoma sem maradt az egykori kemendi várnak.
Hegyi Szent Kristóf kápolna
A településen kívül, a szőlőhegy tetején álló egyhajós templomot gróf Festetics Kristóf építtette 1746-57 között. A főoltár barokk képét az elpusztult régi helyett 1854-ben festette Kukorelli Lajos. Az oltáron kétoldalt angyalszobrokat helyeztek el, a hajóban pedig nagyméretű Szent Kristóf szobrot találunk. A kápolna mellől gyönyörű kilátás nyílik a Zala völgyére.
Harangláb
A falu közepén kétszintes, kőből és téglából épített római katolikus harangtorony áll. A műemlék jellegű építményt 1800 körül emelhették.
Története
Kemendollár két település, Kemend és Ollár egyesítésével jött létre 1895-ben. Kemendről 1328-ból származik az első írásos emlék, ekkor már „váras” helyként említik, tehát jelentős település lehetett. Nevét a Kemény személynévből származtatják.
A település északnyugati része, Ollár első említése 1292-ből való, lakói nemesek voltak. Az ollár név a francia eredetű Aulard névvel azonos.
Ekkor már állt a település határában a vár, amely a törökök idején fontos szerepet játszott a védekezésben. Mindazonáltal a két települést a törökök pusztításai felszámolták. A terület újabb benépesítése a 18. században az új birtokosoknak, a Festetics családnak köszönhető.