Az előkerült leletek szerint már az ősidőkben is lakott volt. Először 1337-ben említik, ekkor Savol néven. 1365-ben már a pontos elhelyezkedését is rögzítik a dokumentumok.

A török időkben a települést felégették, amelynek következtében teljesen elpusztult.

1727-ben Gróf Galanthai Esterházy József katolikus németeket és szlovákokat költöztetett be. Az 1729-ben elkezdtek betelepedni a svábok. 1750-re egyre több család él Száron, ezen családok nagy része német ajkú volt.

Az 1751-ben megépült az iskola, a paplak és a templom, melyet 1757-ben szenteltek fel.

Az első és a második világháborúban a település több lakosa hősi halált halt.

1945-ben megkezdődött a németek kitelepítése, 1946-ban 170 családdal indult el a szerelvény Németország irányába. A kitelepítettek csak egy 20 kg-os csomagot vihettek magukkal. Helyükre az ország többi részéről hoztak betelepülőket.

A maradék német ajkú lakosokat 1948-ban már csak Vérteskozmára küldték, ők később visszavásárolhatták házaikat, vagy újra építkezhettek Száron.

A rendszerváltás után a település fejlődésnek indult, ekkor épült az új iskolai szárny, elkészült a gázvezeték, a csatornahálózat, illetve az utakat leaszfaltozták. Száron kultúrház és könyvtár is működik.