Szigetmonostor
A település a Szentendrei-sziget déli végén, a Duna két ágának ölelésében terül el. A község környéke védett, mivel itt található Budapest egyik legfőbb vízbázisa. A természeti környezet több festőt is megihletett, az 1930-as években a településen alkotott Vajda Lajos és Korniss Dezső. Szigetmonostor ismert szülötte F. Mócsai Gábor kanonok, aki a Felsővízivárosi Szent Anna-templom plébánosaként vakokat segítő missziót vezetett.
Látnivalók
Római kori őrtorony rom A Dunakeszi rév közelében láthatóak a IV. századi római őrtorony romjai, amely a limes védvonalának részét képezte.
Református templom A község késő barokk stílusú református temploma 1796-97-ben épült, miután a korábbi épületet egy földrengés tette tönkre.
Szentháromság-templom Provinciális barokk stílusú temploma 1752-re készült el. Belsejében gazdagon díszített, barokk oltárszekrényt és szószéket tekinthetünk meg. Mai freskóját 1951-ben festette Jeges Ernő. Ezen a Szentháromság, magyar szentek és maga a falu jelenik meg.
Római katolikus plébánia Az barokk épület eredetileg földesúri kastélynak épült 1744-47 között.
Vízbefúltak kopjafája A kopjafa egy szomorú eseménynek állít emléket: 1865. április 6-án 31 helyi lakos hazafelé tartva a Dunába fulladt. Az emlékmű mellett egy lelkész korabeli visszaemlékezéseit olvashatjuk.
Egyéb látnivalók: Kálvária a régi temetőben, Nepomuki Szent János-szobor, 1848-as emlékmű, Hősök emlékműve
Története
A Szentendrei-sziget már az őskorban is lakott volt, így Szigetmonostor közelében is gazdag leletanyagot találtak a rézkorból, illetve a badeni kultúrától. A római korban itt húzódott a limes védvonala, erről ma egy őrtorony romjai tanúskodnak.
A magyar megérkezte után a sziget Kurszán fejedelem, majd leszármazottai tulajdona lett. 1214-ben Tiburc ispán alapított bencés kolostort a településen, ami után egy ideig Tiburcmonostornak, majd Monostornak hívták azt.
Miután megismerkedtek a reformációval, a település lakosai egy lelkész vezetésével a sziget partjáról Szigetmonostor mostani helyére költöztek. A község a török uralom során nem vált pusztává. Ekkoriban a Zichy család birtokolta a területet, majd 1750-ben Horányi Gábor tulajdonába került. Róla lett elnevezve a mai Horány üdülőfalu.
A XIX. században árvizek sújtották a települést, de a község ennek ellenére fejlődött. A XX. század elején állami üdülőket létesítettek a területen. Az 1930-as években megkezdődött a part menti kutak építése, hogy a rohamosan fejlődő Budapest vízigényét innen lássák el.