Cserhátsurány
A nagyjából 800 fős Nógrád megyei település neve három részre bontható. A cser előtag a magyar népnyelvben használt cserjés, bokros helyre utal, a hát szélesebb tetejű magaslatot jelent. A surány résznek kétféle magyarázata is létezik. Az egyik szerint szláv kifejezés, ami a valamihez tartozást fejezi ki, a másik okfejtés szerint ez egy ótörök szó, ami méltóságot jelent.
A községhez több híres személy is kapcsolódik. Cserhátsurányban tanított Sréter György udvarházában Tessedik Sámuel 1766-ban, 101 évvel később pedig itt született Sréter István, későbbi honvédelmi miniszter.
Túraajánlatok
Látnivalók
Jánossy-kastély A reneszánsz és barokk stílusjegyekkel gazdagított, 1602-ben épült földszintes kastély négy sarkán hagymasisakos tornyok állnak. Az épület mellett két, hétszögletű őrtornyot találunk, amelyek a hazánkban fellelhető, török időkből maradt minaretekhez hasonlítanak. A kastély ma magántulajdonban van.
Szent István király templom A XIV. század közepén épült római katolikus templom öt szintes, nyolcszögletű tornya valamikor a XVI. század során lett hozzáépítve az épülethez. 1934-ben a korábbi hajóhoz hozzáépítettek egy új hajótestet, aminek következtében a régi templom az új szentélyévé vált.
Simonyi-kastély A Simonyi család építtette a barokk stílusú kastélyt a XVIII. században. A későbbi tulajdonos Sréter család házitanítója volt Tessedik Sámuel, akinek a kastély parkjában mellszobra áll.
Evangélikus templom Az akkor még torony nélküli, késő barokk stílusú templomot Sréter György építtette 1818-21-ben. A templomtornyot 1829-ben építették hozzá az épülethez. A helyi evangélikus hívők számának csökkenése miatt néhány éve Terény filiája lett.
Vadkan-tó A 19 hektáros horgásztó 2013 óta áll nyitva a nagyközönség számára. Előzetes egyeztetés után elfoglalhatjuk a 12 darab, 2 személyes horgászhely valamelyikét, és csendben várhatjuk, hogy a tóban élő keszegek, pontyok, amurok, süllők, vagy éppen csukák ráharapjanak a csalira.
Egyéb látnivalók: Sréter-kiskastély, Lóránt kúria, Helytörténeti kiállítás, Majláth kastély, I. és II. világháborús emlékmű, kopjafa, '56-os emlékmű, szovjet katonai temető.
Története
Régészeti kutatások azt igazolják, hogy Cserhátsurány területén már a csiszolt kőkarszakban éltek emberek. Első írásos említése 1138-ból származik, ahol Villa Surány néven szerepel, sőt a település neve egészen 1905-ig Surány maradt.
A község a XIV. században a Csór nemzetségé volt, később a Rozgonyi, majd a Liszkói és Surányi család voltak a terület tulajdonosai.
A Szandavár elfoglalása után Cserhátsurány területe is török hűbérbirtok lett, kiűzetésük idejére azonban a község elnéptelenedett.
1726-tól a szandai Sréter család birtokolja a területet, akik nagy szerepet játszottak abban, hogy a XVIII. század végére szláv ajkúak betelepítésével ismét benépesült a falu. Tessedik Sámuel 1766-ban került házi tanítóként és udvari káplánként a Sréter családhoz.
Cserhátsurány gazdasága főként az állattartáshoz kötődött. A XVIII. században és a XIX. század első felében főleg sertés- és juhtartással foglalkoztak.
A község mellett volt régen egy Kasza nevű falu, ez azonban teljesen elpusztult, és ma már csak a Kasza-hegy neve őrzi emlékét. A helység határához tartozik még a Peres-hegy, amely egy Nógrádmarcalival folytatott per után került Cserhátsurányhoz.
