Nógrádsipek
A Cserhát dombjai közt található Nógrádsipek település, aminek szláv eredetű neve vadrózsát jelent. A közel 700 lakosú zsákfalu összterületének majdnem felét erdő borítja. A falun keresztül vezet az Országos Kéktúra útvonala. Környezetében több forrást, patakot, és öt kisebb tavat is találhatunk.
Szerencsére még bőven található itt a múlt század elejére jellemző kontyos és nyeregtetős parasztházakból, a legrégebbit 1910-ben építették.
A falu saját népmese- és népdalkincsét is megőrizte a jövőnek, mivel a hetvenes években neves néprajzkutatók dolgozták fel az itt gyűjtött anyagokat.
A múlthoz való szoros kapcsolat példája az is, hogy a XVI. században, a török megszállás alatti összeírásokban csupán hét családfő neve szerepelt, de közülük több család leszármazottai ma is itt élnek, ezen a településen.
A falu életét egykor meghatározó családok kúriái ma is a legértékesebb épületek, bár sokkal inkább műemléki jellegük miatt. A barokk stílusú, boltíves, árkádos, XIX. századi épületeket valószínűleg ugyanaz tervezte, mivel a megszólalásig hasonlítanak egymásra.
Túraajánlatok
Látnivalók
Szent Imre-templom Az 1713-ban, Szent Imre tiszteletére szentelt templomot 1917-ben teljesen átépítették és kibővítették.
Balás-kúria Az egykori tulajdonos Balás család két kúriát építtetett Nógrádsipeken. Az egyik a Nagy-kúria, a másik a Balás-kúria.
Nagy-kúria 1820-ban épült ez a 9 pilléres tornáccal rendelkező kúria, amely Nógrádsipek központjában áll. Az épület két helyiségében még megmaradt az eredeti teknőboltozat.
1848-49-es emlékmű A templom alatti parkban található az 1848-49-es emlékmű.
Hősi emlékmű A helyi kőből emelt emlékmű az I. világháború 19 és a II. világháború 32 nógrádsipeki áldozatáról emlékezik meg.
Megbékélés keresztje 2008-ban áldották meg ezt a Tornyistya-tetőn álló búcsújáró helyet, ahol egy kőoltár, egy fakereszt, egy harangláb és két kopjafa található.
Dobogó-tető A Cserhát 14. legmagasabb pontjának, az 517 méter magas Dobogó-tető tetején egy nem használt geodéziai torony található.
Dobos-kút A természetvédelmi területen található forrás vize kristálytiszta, ivóvíz minőségű, körülötte épített pihenőhellyel, tűzrakóhellyel. A víz fontos szaporodóhelye a foltos szalamandrának, így tilos bármilyen módon szennyezni a vízterületet.
Pusztavár-hegy - Sztrahora vára A Sztrahora-vár valamikor a XIII. században épülhetett, ám néhány évszázaddal később már nem is állt. Ásatások során várfal- és kútmaradványokra bukkantak, de a régészek szerint nem biztos, hogy ezek a Sztrahora-vár romjai.
Borospincék A főként 1950 után épült pincékből álló pincesor a szőlőhegy lábánál terül el. Új hagyománynak számítanak a községben a kóstolással és szürettel egybekötött pincenapok.
Egyéb látnivalók: nyeregtetős és palóc kontyos lakóházak, Trianoni emlékmű, iskola, Polgármesteri Hivatal.
Története
A XIII. században a Kacsics nemzetség tulajdonában volt Nógrádsipek és a környező települések. Ezek korábban várbirtokrendszert alkottak, de birtokaik olyannyira egybefüggőek voltak, hogy valószínűleg a honfoglaláskor vagy röviddel utána, egyszerre kerültek a család tulajdonába. Birtokuknak ez a része az Ipoly két partján, Szécsény és Losonc környékén terült el. A falutól mintegy négy kilométerre, a Pusztavár-hegy 457 méter magas csúcsán a XIII. század vége felé a Kacsics nemzetségbe tartozó Péter fia Mihály épített kővárat. A Kacsics nemzetség szécsényi ága később Szécsényi néven volt ismert, ez a család férfiágon Szécsényi Lászlóval halt ki; a család 1459-ig birtokolta a területet.
A település első írásos előfordulása egy adománylevélben található, ahol Chipeg-ként említik a falut. Legközelebb Anjou-kori dokumentumokban jegyzik a települést. Miután a Sipeket birtokló család Csák Mátét támogatta, Károly Róbert király megfosztotta őket földjeiktől, és azokat Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta. Ebben az időben, ahogy a környező települések, úgy Sipek is lakott hely volt.
Egy 1327-ben kelt dokumentum az akkor már Sztrahorának nevezett várat elhagyatottként említi, ami azt jelenti, hogy kevesebb, mint ötven évig volt csak használatban. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy a jobb helyen található Hollókő vára is az ő tulajdonukban volt. Az uradalom központja ekkor Szécsény volt, amelyet a Hollókői vár védett.
Az itt élő Szécsényi-ág kihalása után Lossoncy Albert és Országh János tulajdonába került a község. Miután a törökök megszállták a területet, hét itt élő családfőt írtak össze, akik közül Doman Péter és Balás Máté leszármazottai még ma is a községben élnek.
A XVI. század végére a lakosság száma jelentősen lecsökkent, ám a török idők alatt egészen az 1670-es évek végéig lakott településnek számított.
A Rákóczi-szabadságharc idején a vármegye Rákóczihoz csatlakozott. A hadjáratok lepusztították a falut és annak első templomát, amik a kuruc harcok végén le is égtek. Az új templom csak 1745-ben épült fel. Ebben az időben nagyjából 200 fő élt Sipeken.
1726-ban Grassalkovich Antal vette meg a falu egyik felét, majd az 1635-ben a nemesi címet szerzett Balásoknak birtokcserével adta át azt.
1871-ben kialakították a varsányi körjegyzőséget, ahová Varsány, Rimóc, Nagylóc és Hollókő mellett Sipek is tartozott. Az 1900-as évek elején dr. Gross Jenő több részletben megvásárolta az egyik Balás birtokot. A Balás földekből 700 kataszteri hold a hatvani Deutsch család birtokába, a falu központjában álló kúriával együtt 550 kataszteri hold pedig később a branyitskai Nagy család birtokába került.
