Máriahalom
Több mint 600 lakosú kelet-gerecsei község Komárom-Esztergom és Pest megye határához közel.
Túraajánlatok
Kerékpártúrák
Látnivalók
Műemléki védettségű az 1821–25 között épült késő barokk római katolikus templom. A XVIII. századi barokk berendezése részben a csáktornyai pálos kolostorból való. (A templomot eredetileg nem ide, hanem Leányvárra szánták, de véletlen folytán felcserélték a terveket, így Máriahalom egy nagyobb templomot kapott.)
A népi építészet szép példái a Széchenyi u. 25., 28., és 65. sz. alatt álló lakóházak (népi faragású oszlopos tornácok, ajtóbélletek), a pincesor, különös tekintettel a Komár- és a Mézes-féle pincékre.
A Schaffer (Kocsis)-ház ajtóbélletei a népi iparművészet remekei. Érdemes még megnézni Schaffer Pál présházát és a klasszicizáló népi lakóházakat a község keleti végén.
A hagyomány szerint a Máriahalompusztán álló Török-kút foglalását a törökök építették.
Tiegler Ádám sváb présházában Falumúzeumot rendeztek be.
Története
Területe már a késő bronzkorban is lakott volt, de előkerültek emlékek a rómaiak idejéből is. A település középkori elődjének helyén, a XVIII. század folyamán alakult ki. Az előd, Kirva első okleveles említése 1255-ben, egy szőlőbirtok adás-vételi szerződésében történt. A XVI. században két pusztából, Kis- és Nagy-Kirvából állt.
1785–86-ban würtembergi németeket telepítettek ide és a két pusztát önálló községként egyesítették. Szőlő- és gyümölcstermeléssel foglalkoztak, messze földre eljutott a fehér boruk híre. A II. világháborút követő időszakban a sváb lakosság nagy részét kitelepítették. A település a mai nevét 1936-ban a tőle délkeletre fekvő Máriahalompusztáról kapta, a német nemzetiségű lakosság pedig – német helyesírással – megtartotta a középkori elnevezést.
