funiQ logo

This article is not available in English. This is the Hungarian version of the article.

Süttő

A Bikol-patak dunai torkolatánál fekszik az alig 2000 lakosú Süttő.

A Gerecse melletti település a XVIII. századtól napjainkig használt kőbányájában bányászott vörös- és fehérmárványhoz hasonló mészkövével vált világhírűvé. A süttői „márványt” sok nevezetes épületnél is használták, mint például az Országház, a Halászbástya, a Tőzsdepalota vagy éppen a helyi Millenniumi emlékmű.

Fadrusz János híres szobrászművész alkotásait főleg süttői márványból készítette.

Túraajánlatok

Látnivalók

Szent Lipót-templom

A késő barokk stílusú római katolikus templomot 1778-ban építtette Batthyány József hercegprímás, miután a korábban itt álló, templommá alakított kápolnát lebontották.

Serédi kastély

Dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás Dr. Fábián Gáspár tervei alapján építtette a kastélyt 1935-ben a Süttő feletti erdőkben. A helyben bányászott vörösmárvánnyal díszített kastélyból védték a Duna vonalát a magyar katonák a II. világháború alatt, amikor a bejárat előtt egy olajat szállító teherautó felrobbant – ennek a robbanásnak a fekete nyomai ma is láthatóak a kastély falán.

A bíboros halála után a kastély először gyermeküdülő lett, majd itt működött a Fővárosi Tanács, a rendszerváltást követően az önkormányzat vette használatba, végül 1999-ben a katolikus egyház kapta vissza. Ma az épületet a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium működteti, akik erdei iskolákat és különböző programokat szerveznek itt.

Rákóczi hárs

A falu ékessége a 400-420 éves, 16 méter magas és közel 7 méter átmérőjű nagylevelű hárs. A fa Rákóczi-hárs néven vált ismertté, mivel a szájhagyomány szerint Rákóczi fejedelem többször is megpihent alatta. A község főterén álló fa az 1980-as években megyei védettséget kapott, a falu lakosai nagy becsben tartják és óvják.

I. világháborús emlékmű

A tetraéder alakú emlékművet lassan körbeöleli a Rákóczi hárs, de azért még látszódik a felirat az I. világháború helyi áldozatainak neveivel.

Regnum Marianum

A fehér mészkövön található faragás a Rákosi-rendszerben lerombolt, budapesti Regnum Marianum templomot ábrázolja.

Reviczky-kastély (Bikolpuszta)

A XVIII. században épült barokk stílusú kúriát feltehetőleg a Sissay család építtette a Süttőhöz közeli Bikolpusztán. A kúria mellett egy kápolna is épült az 1730-as években, amelyet 1840-ben átalakítottak. A XIX. században a kúriát átépítették klasszicista stílusban. A század végén a grófi Reviczky család, majd 1920-tól a Radvánszky család birtokába került. A felújított kastély ma magántulajdonban van, nem látogatható.

Egyéb látnivalók: Demény kúria, Szent István szobor, Térplasztika, Ülő női akt, Pihenő nő, Giacinto Jakab (Giacomo) kőfaragó háza és az udvarában levő királykút.

Története

Süttőt és környékét már az ősidők óta lakják, viszont 1295-ben említik először Sedthw (Sédtő) néven, amelyet 1335-ben Sed (tu) alakban írtak.

Süttőt a Szák-, majd a Csák nemzetségek uralták. 1388-ban Zsigmond király elajándékozta a települést az esztergomi érseknek, és 1945-ig az érsekség tulajdona maradt.

A falu a török uralom és a Rákóczi-szabadságharc után is elnéptelenedett, majd 1712-től megindult a falu betelepítése. 1716-ban megalapítják az önálló süttői plébániát.

Az 1750-es évektől kezdve elkezdődik a kőbányák kiásása és a kőfeldolgozás. A lakosok kezdetben nem értettek a kőfeldolgozáshoz, ezért - főleg olasz származású - mesterembereket telepítettek be. A kőfaragást az 1880-as években sajátították el tökéletesen a süttői lakosok, a mesterség fénykorát az 1890-es években élte.

A gazdasági válság és az első világháború következtében a munkanélküliség egyre gyakoribbá vált a faluban, ezért tömeges kivándorlás vette kezdetét. A gazdasági fellendülés 1924 után következett, mivel az állami építkezésekhez újra szükség volt a süttői kőre. Ebben az időszakban készült több fővárosi templom és magánpalota is.

A kőfaragás mellett a lakosoknak munkát adtak a környék erdői és a szőlő is, a település szőlőiben ma is lehet látni XVIII. századi bálványpréseket.

1917-től közlekedett egy kisvasút Süttőtől a Bikol-patak völgyén át Pusztamarót felé, melyet kis forgalma miatt az 1960-as években megszüntettek.

Süttőhöz tartozik a Bikol-patak melletti Bikolpuszta, amelyet először 1267-ben említenek Bikol néven.