Vértesszőlős
Több mint 2500 lakosú község Tatabányától északra, a Gerecse lábánál, az 1-es főút mentén.
Túraajánlatok
Kerékpártúrák
A vasúti megálló a P jelzés kezdőpontja. Ezen az ősembertelep érintésével, kellemes sétákat tehetünk a község fölé magasodó hegyek (Kereszt-hát, Öreg-Kovács, Szénás-hegy, Kappan-bükk) erdeiben.
A Baji-vadászháznál rátérhetünk az Öreg-Kovács oldalában délre, a Halyagos (Vértes László-barlang, Arany-lyuk) felé tartó S jelzésre, vagy ugyanezen jelzésen észak felé, a S+-re váltva az agostyáni arborétumhoz ereszkedhetünk.
A P jelzésen maradva, az Öreg-Kovács hatalmas tömbjét megkerülve, a tata–tarjáni műútra érünk (buszmegálló).
A Vértesszőlős fölé magasadó Öreg-Kovács hatalmas tömbje egy Mátyás királyról szóló népmesének köszönheti nevét: a diákruhában vándorló Mátyás királyt vendégül látta, egy a határban faszenet égető, szegény, öreg kovácsmester. Hálából másnap egy gyűrűt adott neki Mátyás, mondván, ha Buda várának kapujában felmutatja, bebocsájtást nyer. Telt, múlt az idő, a földesurára neheztelvén felment Budára az öreg kovács, akit nagy szeretettel fogadott és vendégül látott a király, valamint három krumplit adott neki ajándékba. Először csalódott volt a kovács az ajándék láttán, de nagy öröme lett mikor csupa aranypénz hullott a krumlikból a tenyerébe.
-
Photo: funiQ -
Photo: funiQ
Látnivalók
A község hajdani forrásmészkőbányájában bukkantak rá a vértesszőlősi előember egykori telepére.
- Múzeum u.
- Tel.: 34/710-350
- Nyitva ápr. 1.– nov. 1.
A leletek kisebb részét a bánya forrásvízből lerakódott mésztufájában, a nagyobb részét a lösz és agyagrétegeiben találták. A leletet a kőbányában dolgozó munkások fedezték fel és Pécsi Márton professzor jelentette be. 1963-ban, a Vértes László vezetésével megindult feltárások során először gyermekfogakat (tej- és szemfog) találtak, majd 1965. augusztus 21-én előkerült a legjelentősebb lelet, egy tarkócsont. (Ennek az eseménynek megörökítésére emléktáblát helyeztek a lelőhelyre) „Samu” maradványain kívül megtalálták kőeszközeit, tűzhelyét, a környéken akkor élt ősállatok (ősbölények, ősorrszarvúk, ősszarvasok és ősmedvék) csontjait és növények levéllenyomatát is. A bejárathoz közel, az egykori forrásmedence fölé nyolcszög alaprajzú védőépületet emeltek. Itt láthatjuk az ősállatoknak a forrás iszapjában hagyott, majd a rárakódott forrásmészkő által konzervált lábnyomait, de ott van közöttük Samu talpának a lenyomata is, mely a legrégebbi ismert emberi lábnyom a világon.
Samu maradványait, azok másolatait, kőszerszámait és az állatcsontokat két üvegpavilonban helyezték el. A világ többi ismert archantropus (előember) lelőhelyével szemben a vértesszőlősi lelet igazi nagysága abban van, hogy ezen a helyen egyszerre áll rendelkezésünkre az ősember maradványa, eszközei, települése, tűzhelye és a körülötte akkor élt állat- és növényvilág. Az egykori kőbánya területén tablók mutatják be a jégkorszakok kialakulását, földtörténetét, hajdani állatvilágát, továbbá a jégkorszaki emberelődeinket.
Érdemes felkeresni a Tanács utcában álló késő barokk római katolikus templomot. Az épületet 1789–1792 között emelték a tűzvészben elpusztult régi templom romjainak felhasználásával, de tornyot csak 1879-ben építettek hozzá. A szószék és a Mária-oltár a feloszlatott majki kamalduli rend apátsági templomából került ide. Az utcában, a templom után, a múzeum irányába továbbhaladva szép régi parasztportákat láthatunk. A község északnyugati részén egy ismeretlen eredetű, kör alaprajzú földvár sáncai találhatók.
Története
Neve a határában 500 ezer éve élt előember – népszerű nevén a „Samu” – révén vált nemzetközileg ismertté.Területe az egykori meleg forrásainak és védett helyeinek köszönhetően már a pleisztocén földtörténeti kor mindel eljegesedése idejében is (elő)emberlakta volt.
A Szent Vit-barlangban leleteket találtak sokkal későbbről, a kőkorokból, de ismerünk tárgyi emlékeket (temető) a bronzkori, mészbetétes kultúra idejéből is. A római korban út vezetett a környéken és mellette település házai álltak. A rómaiakat az avarok követték, őket pedig a honfoglaló magyarok.
A település első írásos említését 1244-ből ismerjük, a neve ekkor Villa Scelus volt. A királyi vincellérek (szőlőművelést irányító szakemberek) faluja volt. A török korban, 1543-ban elpusztult, s több mint másfél évszázadig lakatlan maradt.
1731-ben Esterházy József a felvidékről szlovák családokat költöztetett a faluba, így szlovák többségű lett. A település megélhetését a XIX. sz.-tól a mezőgazdaság, az erdőgazdaság és a határában működő kőbánya jelentette. A falu épületeinek nagy része az itt fejtett, jól faragható, jó hőszigetelő forrásmészkőből épült. 1878-ban szinte az egész falu tűzvész martaléka lett, így elmondható, hogy a mai Vértesszőlős az újjáépítéskor alakult ki. A XX. sz.-tól sokan a környék üzemeibe, szénbányáiba jártak dolgozni. A falu neve 1909-ig Szőllős volt, majd ezután lett Vértesszőlős.