A Horvátország és Magyarország között szeszélyesen kanyargó Mura igazi kincse a tájnak. Hajdanán a történelmi határt képezte a két ország között, de a gyakori mederváltás miatt ma már itt is, ott is átcsap a két szomszédos állam területére.

A Mura folyó Ausztriában, A Hohe Tauern hegységben ered, 1764 méteres magasságban. Teljes hossza 454 km, amelyből csak a legalsó szakasz - annak is csak a bal partja - esik Magyarországra, de még ezen az alsó szakaszon is elég gyors ahhoz, hogy medrét a laza talajban folyamatosan változtassa.

A magyarországi 48 km-es szakaszon a folyó már nem azt az arcát mutatja, mint az Alpokban, ahol a Magas-Tauern bércei közül még igazi hegyi folyóként tör utat magának a Kárpát-medence felé. Jócskán megszelídülve éri el hazánkat Kerkaszentkirálynál, mégis azt mondhatjuk, hogy vad, zabolátlan folyó, mely a mai napig változtatja medrét, kavicszátonyokat épít, partfalakat mos alá. Nagy kanyarulatait lefűződött morotvatavak kísérik, árterében pedig számos kavicsbánya-tó rejtőzik.

A folyó bal partját a Letenyei-dombság vonulatai szegélyezik, melyek meredeken szakadnak le az ártéri síkra. Murarátkánál a Mura egészen a dombok pereméig nyomul előre. A jobb parton a Muraköz síkja terül el, s tart egészen a Dráváig. A Mura végül Őrtilos és Légrád között torkollik a Drávába.

Élővilág

A Mura élővilága páratlan, ennek megóvása érdekében jött létre 1955 hektáron 2007-ben a Muramenti Tájvédelmi Körzet. A folyót még a természetes erdőtársulások kísérik, s igazi kuriózumként Tornyiszentmiklós és Kerkaszentkirály határában ártéri bükkerőkkel is találkozhatunk.

Az erdőkben, réteken számos botanikai ritkaságban gyönyörködhetünk. Ilyen például az agárkosbor, a hússzínű ujjaskosbor és a szibériai nőszirom. A füzesekben kora tavasszal fehér szőnyeget alkot a hóvirág, amit később a nyugati csillagvirág lilára fest át.

A vidék állatvilága szintén nagyon gazdag. A Murában 50 halfaj él, 12 közülük védett, mint például a felpillantó küllő, magyar bucó, kövi csík. A folyó gazdag madárvilággal büszkélkedhet, mely csak tovább gazdagodik a tél elől dél felé tartó, itt megpihenő vándormadarak csapataival. Szürkegémek, nagykócsagok kémlelik a vizet, tőkés-, csörgő- és kercerécék kutatnak eleség után, s nem ritkán feltűnik egy-egy réti- és halászsas is. A vízpartokon az itt tanyát verő vidrák nyomaival találkozhatunk, sőt, kis szerencsével a Mura mellékvizeinél még hódokra is bukkanhatunk.

Történelmi szerep

A Mura a környék magyar és horvát lakosságának életében államhatárrá való válásáig nagy fontossággal bírt, s inkább összekapcsolt, mint elválasztott. Hajómalmok, révek működtek rajta, gazdag halállományát folyamatosan halászták, sőt az Alpokból ide szállított hordalékát aranymosók is kutatták. A dús ártéri réteken legeltettek, a bal parti dombhátakon pedig magyar és horvát szőlősgazdák ültetvényei sorakoztak. Bánffyak, Zrínyiek, Festeticsek, Szapáryak és Andrássyak neve kovácsolta össze a két partot.

A XX. század történelmi viharai nem kíméltek a Mura vidékét sem. 1920-ban a Monarchia felbomlásával a folyó éles politikai határrá vált. Az 1950-es években csak külön engedéllyel lehetett beutazni. Ekkor épültek a folyót végigkísérő beton lőállások, bunkerek. A XX. század második felében a Mura ausztriai vízgyűjtőjében komoly nehézipari központok létesültek, melyek jelentős mértékben szennyezték a folyót. Sorra épültek a víztározók is, így felborult az árhullámok természetes rendje. Az 1990-es évekig a Mura egyike volt Magyarország legszennyezettebb vizeinek.

Mára a helyzet nagymértékben megváltozott. A nagy nehéz- és kitermelőipari üzemek bezárták kapuikat, így a vízminőség jelentősen javult. A Mura megint kezd azzá válni, mint ami korábban volt: olyan értékké, melyet az itt élő szlovén, horvát és magyar emberek egyként megbecsülnek.

2007-ben alakult meg a Mura-menti Tájvédelmi Körzet. A védetté nyilvánítás célja a Mura folyóhoz és árteréhez kapcsolódó élővízi, mocsári és ártéri élőhely természeti értékeinek, egyedi életközösségeinek védelme és fenntartása, a jellegzetes tájképi adottságok megőrzése volt.

Vízi turizmus

A Mura vízi turisztikai szempontból egyre jelentősebbé válik, mondhatjuk, hogy a vízi turizmus a 2010-es évek sikertörténete. Nagyon komoly érdeklődés tapasztalható a murai raftingtúrák iránt, ami részben annak köszönhető, hogy a Mura újdonság (sokáig elzárt határjellege miatt) a túrázók számára, nem beszélve arról, hogy a szabályozatlan, szeszélyesen kanyargó folyó önmagában is nagyon vonzó természeti érték. Az is számottevő tényező, hogy a murai raftingozás valójában egy családbarát program, a legkisebbek is nyugodtan csónakba szállhatnak, hiszen a 10-12 személyes raftok nagyon biztonságosak és komfortosak. Idegenforgalmi főszezonban – kedvező időjárás és vízállás esetén – hétvégenként szinte állandóan kiránduló csoportok indulnak a Murára.

A kereslet és a tudatos fejlesztés eredményeképpen mára már létrejöttek a vízi turizmus elsődleges bázisai a térségben. A Kerka folyócska a Mura legjelentősebb magyarországi mellékvize, alsó szakasza mentén Szécsiszigeten, Tormaföldén és Kerkaszentkirályon létesült kikötő, a Murán pedig Muraszemenyén, Murarátkán, Letenyén, Tótszerdahelyen, Molnáriban és Murakeresztúron. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Muraszemenyén épített fel 2014-ben egy modern, árvíz biztos csónakházat.

A Mura és az azt kísérő morotvatavak jelentős horgászvizek. Amióta a vízminőség jelentős mértékben javult, azóta a Mura horgászturisztikai értéke is egyértelműen felértékelődött.

Magyarországi települések a Mura mentén: Kerkaszentkirály, Muraszemenye, Murarátka, Letenye, Tótszerdahely, Molnári, Murakeresztúr, Őrtilos.