Nagymányok
A település a Mecsek lábánál fekszik a Bonyhárdi kistérségben.
Látnivalók
A barokk római katolikus templomot a középkori templom helyén emelték, 1783-ban szentelték fel. A szintén barokk plébániaház 1786-ban épült. Ebből az időből való a Nepomuki Szent János-szobor is (Petőfi S. u., a híd mellett).
A tájházban (Heimatmuseum) szép helytörténeti, néprajzi gyűjtemény fogadja a látogatót (Béke u. 2/a. Tel.: 74/458-390). Anyagát a német nemzetiségi hagyományőrző együttes gyűjtötte össze.
Kismányok nevezetessége az 1988–89-ben épült székely templom. Ereklyéje a Hadikfalváról hozott, fából faragott Mária-szobor. A templombelső minden faragott bútorát népi fafaragók készítették. Az oltárterítő is székely keresztszemes mintával díszített. A kulcsot a volt plébániaházban élő apácáktól lehet elkérni (Tel.: 74/458-665). Ugyanitt max. 25-26 fős, pl. iskolai csoportoknak egyszerű szállást is tudnak biztosítani.
Története
A település első írásos említése a XI. században, a pécsváradi apátság alapítólevelében történt. A következő században birtokosai többször változtak, a török kiűzése után újra egyházi birtok lett. A török időkben elnéptelenedett községet – a szomszédos Kismányokkal együtt – német családokkal telepítették be, a lakosság fele ma is német nemzetiségű.
Nagymányok környékén az 1820-as években bukkantak rá a szénre, és hamarosan megindult a bányászat. A bánya 1964-ig működött. A szénre 1936-ban brikettgyár is települt.
A II. világháború után Nagymányokról és a szomszédos Kismányokról is sok német családot telepítettek ki. Kismányokrara bukovinai székely családokat költöztettek.