A Nagymarostól nagyjából 3 kilométerre lévő, természetes úton kialakult Remete-barlangot a XI. században mesterségesen vájták mélyebbre, tágasabbra, amelyben aztán egészen a török hódoltságig bazilita szerzetesek laktak. Habár a képződmény neve egy barlangra utal, mégis több barlang együtteséről van szó.

A kizárólag gyalogosan megközelíthető, 215 méteres magasságban lévő barlangokhoz viszonylag nehéz a feljutás a Remete-völgy igen meredek és csúszós ösvényein. Az út legyőzése után viszont páratlan panorámában lehet részünk a barlang bejáratától.

A Remete-barlanghoz kapcsolódó legenda a XIX. században született. Eszerint egy szerzetesnek látomása támadt, a fújdogáló szélben hallani vélte az angyalok hárfázását. Ezt követően visszavonult a Remete-barlangba és az őt felkereső falusiaknak adott tanácsot vallási és világi kérdésekben. Okos szamara naponta lebandukolt a Dunához, beleállt a vízbe, így töltötte meg a hátára kötött két vödröt. Visszafelé Nagymaroson át ment, ahol a falusiak ráaggatták a remetének szánt ajándékaikat, amelyet a szamár a vízzel együtt felvitt a barlanghoz gazdájának. Egy napon szegény állat belefulladt a megáradt Dunába, elvesztése miatti szomorúságában pedig a remete vízbe ölte magát. A legenda egy másik befejezése szerint a faluban élő néhány csibész köveket rakott a szamár vödreibe, így az állat nem tudott kijönni a vízből, ezért pusztult el. A remete pedig addig várta a vizet és élelmet, hogy a végén éhen halt.

Habár a Duna túlpartjáról a barlang elég nagynak tűnik, valójában csak mindössze 29 méter hosszú, szélessége és magassága pedig nagyjából 3-3 méter. Ennek ellenére a barlangnál látható több tűzrakóhelyből ítélve, elég népszerű kirándulóhely lehet.

Ha egy igazán szép és kellőképpen fárasztó túrára vágynánk, bejárhatjuk a Julianus barát-kilátótól a Remete-barlanghoz vezető erdei turistautat.