Pécsvárad
A település a Keleti-Mecsek déli lejtőjén, a Zengő lábánál fekszik.
Látnivalók
A vár együttesén kívül a másik műemlék épület a temetőben álló Mindenszentek (Mindszentek) temploma. A XII. században épült román stílusban, a későbbi századokban gótikus, majd barokk stílusban átalakították.
A vár közelében álló, műemlék jellegű plébániatemplom (Nagyboldogasszony-templom) 1757–67 között épült a kornak megfelelően barokk stílusban. A plébániaház pincéje XV. századi, barokk stílusú földszinti része 1732-ből való, majd 1818-ban emeletet húztak rá.
A török időkben református hitre tért lakosság ma is álló temploma 1783-ból való, szintén barokk épület, a lelkészlak kora eklektikus stílusban épült.
A műemlék jellegű városházát 1857-ben emelték neogót stílusban. A közelében álló késő barokk Szentháromságszobor 1816-ból maradt ránk.
A városban 1793-tól a XIX. század végéig helyőrség állomásozott. A volt lovassági laktanya (Kossuth u. 2.) barokk eredetű épületét a XIX. század második felében átalakították.
A Vár u., Kossuth Lajos u. és Dózsa György u. házainak jó része védett, érdemes végigsétálni és megtekinteni.
- Turisztikai információ:
- Tourinform, Kossuth L. u. 22.
- Tel./Fax: 72/466-487
Története
A pécsváradi vár a honfoglalás után földvárral megerősített fejedelmi központ, fejedelmi szálláshely volt. A kutatók feltételezik, hogy a három oldalról meredek hegyoldallal leszakadó, ezért jól védhető kis fennsíkon talált korábbi erődítmény maradványait használták fel honfoglaló őseink. A fejedelmi udvarház feltehetően Géza fejedelem korában épült, körülötte apró falvak csoportosultak, ezekből alakult ki később (XIII. sz.) Pécsvárad település.
A város fölé emelkedő Zengő középkori neve Vas-hegy (Mons Ferreus) volt, többek között ez is azt bizonyítja, hogy az eleink által már itt talált vasbányászat és -feldolgozás tovább élt.
Az udvarházat a mellette álló két kápolnával és a környező falvakkal Szent István király 1015-ben a bencéseknek adományozta. A 997–1060 között íródott Pozsonyi Évkönyv 1038-ra datálja a monostor és a templom felszentelését. Első apátja az az Asztrik volt, aki a koronát hozta Rómából. Szent István és Asztrik apát szobra a várban látható.
1157-ben a monostorban tűzvész pusztított, az újjáépítés során a kolostorépületre és a kápolnára is emeletet húztak. A korábbi kápolna – egy középpillérrel megerősítve, beboltozva – altemplomszerepet kapott. A tatárjárás után, a XIII. század közepén egy új, nagyobb templomot építettek a kis fennsík déli pereménél. Ennek és a hozzá csatlakozó kápolnáknak a maradványai a régészeti feltárás során kerültek elő.
A török közeledtére a monostort elhagyták a szerzetesek és nem is tértek vissza, bár a „pécsváradi apát” címet 1611-től újra adományozták az uralkodók. A város 1543-ban került török kézre. A virágzó, középkori mezőváros megtorpant fejlődésében, a hódoltság végére a monostor épületei romokban álltak. Szinte e romokra építette fel Zinzendorf bíboros, pécsváradi címzetes apát a mai várudvar északnyugati sarkában álló épületet, ekkor kapta mai formáját a torony.
A mai várfalakat is a XVIII. században építették a korábbi, védelmet szolgáló kerítőfalra. A pécsváradi uradalom 1778-tól a Budára költöztetett nagyszombati egyetem fenntartását szolgálta.
Az első német telepesek már 1689-ben megérkeztek, de zömük a XVIII. század első felében telepedett be, ekkor számuk meghatározóvá vált. A mai Vár u. és a Dózsa György u. tájékán építkeztek.