A szőlő- és bortermeléséről, hangulatos borozóiról és az elköltözni nem akaró gólyáiról ismert Fertő tavi kis városka a tóvidékkel együtt 2001 óta az UNESCO Világörökség része. A várost egykor fal is védte a török támadások ellen, ennek a maradványait megtekinthetjük szerte a városban.

Szinte az egész város egy nagy műemlék, lépten-nyomon reneszánsz és barokk hangulatú házak között sétálhatunk. A városháza épületének magja is a XVI. századból származik.

Halásztemplom A templom a település legrégebbi épülete, neve egy XIV. századi legendára utal. 1938-ban itt fedezték fel Burgenland legrégebbi román kori freskótöredékeit. 1575-ben újjáépült tornyát a XIX. század végén le kellett bontani. Az épületet egy XVII. században épített lőréses erődfal is körbeveszi.

Az 1784-1785-ben épült evangélikus templom a XVIII. század végén alapított Hajnóczy-könyvtár udvarán áll. Tornya az 1896-os millenniumi ünnepségsorozatra készülhetett csak el, mivel korábban tiltott volt az evangélikus templomokra tornyot építeni.

A Szentháromság-plébániatemplom eredetileg evangélikus templomnak épült, de 1674-ben a katolikus egyházé lett, mintegy harminc évvel az építése után. A belső díszítőfestést soproni, az orgonát győri mester alkotta a XVIII. század legvégén. A jobb oldali mellékoltár képén Szent István ajánlja fel a magyar koronát Szűz Máriának.

A város strandja és kikötője azonban már a legutóbbi időket idézi. A városból egy 1200 m hosszú töltésen vezet az út a nádason keresztül a kikötőhöz és a városi strandhoz.