Urunk mennybemenetele-templom, Fertőrákos
Fertőrákos temploma a központban található, tornya a falu szinte minden pontjáról látható.
A templom mai formáját a XVIII. század második felében, Zichy Ferenc püspöksége alatt nyerte el. A kőbábos erkéllyel zárt, gúlasisakkal fedett, teljesen tagolatlan masszív toronyról és a keskeny ablakokkal megtört sima falakról inkább a zivataros évszázadok jutnak eszünkbe, mint a barokk kor kifinomultsága. A tornyon lévő erkélyt valószínűleg megfigyelőhelynek használták a török portyázások idején, békeidőben pedig innen szúrták ki a fellobbanó tüzeket. A torony felső emeletén félköríves alakú harangszobát találunk három haranggal.
A templom falai mindenütt másfél méter vastagok, ezért a templom belső tere kisebb, mint amire számítanánk. A mai épület kövei a helyi kőfejtőből származnak, bár az első templom köveit még a Soproni-hegységből hozták ide, és ezeket a köveket is valószínűleg beépítették a ma is álló falakba.
A barokk jegyek inkább a templombelsőben jelennek meg. A Krisztus mennybemenetelét ábrázoló XX. századi főoltárképet kékesen márványozott aranyozott fa oltárépítmény veszi körül, amelynek keretén a Zichy-címer látható. Oldalt Szent Imre és Szent István színezett faszobrai állnak.
A két mellékoltáron angyalokat láthatunk aranyozott felhőkön, amelyeket további füzérdíszek és barokk angyalkák díszítenek. A domborműves oltárszekrénnyel harmonizál a szószék, aminek a mellvédjét három aranyozott dombormű díszíti. A keresztelőkutat egy néger fiú szobra tartja. A konzolokon aranyozott faszobrok állnak: Szent Flórián zászlós sisakos alakja, illetve Szent Kajetán a kereszttel. Az orgona 1784-ből való, és mindig is különösen fontos szerepet töltött be a templom mindenkori hangszere, ugyanis régi hagyományokra visszavezethető az itteni egyházi zenei élet, a településnek sokáig saját zenekara is volt.
A középkortól 1775-ig (Mária Terézia tiltó rendeletéig) a szentély köré temetkeztek a hívők. Számos pap is nyugszik itt. A vadgesztenyefa szomszédságában áll a Mennyek Királynő Asszonya oszlop. Ez a régi kőemlék az idők során lepusztult, majd felújították, és 2014. május 31-én újjászentelték.
Története
A templom első biztos írásbeli említése 1429 (a Boldogságos Szűznek szentelve), de a formája alapján biztos hogy ennél régebben épült az első itt álló templom. Ennek az épületnek a sorsa bizonytalan, vagy a XV. századi háborúk alatt pusztult el, vagy 1529-ben a törökök átvonulásakor.
A következő biztos információ a templomról egy 1596-os iratból származik, ez már egy Szent Miklós tiszteletére emelt zsindelyes tetejű, órával és két haranggal ellátott templomról beszél. Széchényi György 1662-ben tataroztatta az épületet, amit a templomon ma is látható két felirat is említ. 1683-ban a törökök ismét felgyújtották a templomot, a boltozat egy része beomlott, oltárai elpusztultak, padozatait elégették. Helyreállítása után Kollonich Lipót prímás szentelte fel 1696-ban, ekkor kapta meg a mai nevét is. A templom az 1770-es években Zichy Ferenc püspöksége alatt nyerte el végső, mai arculatát Hefele Menyhért, híres építész vezetésével.
Természeti csapás is sújtotta az épületet, 1936-ban villám csapott a templomba. Az orgonasípok darabokra törtek, az oltárok tönkrementek. Szerencsére közel egy év leforgása alatt újra teljes pompájában ragyogott a szentély.
Az 1992-es renoválás során felbontották a padozatot, és megtalálták az Árpád-kori templom alapját, így bizonyítást nyert a Boldogságos Szűznek szentelt őstemplom léte.