Nagylóc
Nagylóc egy völgykatlanban fekszik, a Cserhát dombjai veszik körül, a községet pedig keresztülszeli a Lóci-patak. Szőlőhegyén egykor - a középkorban - vár állt, a Hollókői vár elővédjeként emelhették.
A községet körülvevő erdőben rengeteg nagyvad él, ezért kiváló vadászati terepnek tartják a környéket. Egyes kutatások a falu nevét is innen eredeztetik, az ószláv lovci, azaz vadászok, vadfogók jelentésű szóból.
A község körüli terület egy része a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzethez tartozik.
A Nagylóchoz tartozó Zsunypuszta melletti legelő jelentős madárlelőhely: nyár végén fehér gólyák sokaságát láthatjuk itt, egész évben pedig ölyvek és héják kedvenc vadászterülete.
Túraajánlatok
Látnivalók
Szent Kereszt felmagasztalása templom Nagylóc templomát a XV. században építették, a XIX. században pedig nagymértékben átalakították, valamint ekkor építették hozzá a ma is látható neogót stílusú oldalhajókat.
Várhegy Egy ásatás során Árpád-kori és késő középkori cserepeket találtak a Várhegyen, amelyekből arra következtettek, hogy valaha egy őrtorony állhatott itt.
Őrhegy, "Jézus nyoma" Érdekes, hogy a hegy egyik andezit sziklájában lábnyomokra hasonlító bemélyedések láthatóak. A helyi legenda szerint ezek Jézus lábának, a szamara patáinak és sétabotja végének a nyoma. A "Jézus nyoma" kő helyét egy fakereszt jelöli.
Kápolna A Hollókő felé vezető út mellett találjuk ezt a XVIII. századból ránk maradt kápolnát.
Története
A honfoglalástól kezdve lakott település neve régen Lóc volt, amely a szláv eredetű vadászok, fogók megfelelője. A falu első lakói valószínűleg a királyi udvar népei voltak. A középkorban egy vár állt a szőlőhegyen, amely Hollókő várának egyik elővédje volt. Ezt a várat valószínűleg még az Árpád-kori királyok uralkodásának idején építették.
Az egykori vár őrtornyának helyét úgy alakították ki, hogy egy mély árkot ásva nagyjából 10 méter átmérőjű, kör alakú udvart hoztak létre a magaslat végében. Földet hordtak ide, hogy ennek szintjét megemeljék, és valószínűleg palánkkal is megerősítették. A közepén fából épített torony állhatott, amit azért gondolnak a régészek, mert kő, vagy téglamaradványokat nem találtak a területen. Az ilyen apró erődöket a végvári vitézek tarisznyaváraknak hívták, mert az őrség csak addig tarthatott ki bennük, amíg a tarisznyájukban magukkal vitt élelmük el nem fogyott.
Nagylócot az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben már említik, és ebben az évszázadban már templom is állt a mai község területén. A XV. század elején a falut a Szécsényi család birtokolta. 1475-ben Chery Antal visszaadta a Lossonczi családnak itteni birtokrészét, 1499-ben pedig II. Ulászló király a Zetényi Csukás családnak adományozott itt birtokot.
Később Hollókő várához tartotott a terület, a török hódoltság idején pedig az ő kezükben volt Nagylóc. A XIX. század végén leégett a falu egy tűzvészben, amelyet csak a Szent Kereszt felmagasztalása templom vészelt át épségben.
1944-ben a római katolikus templom anyakönyveit az ott elszállásolt orosz katonák elégették.