Vértesboglár
A több mint 800 éves múlttal és sok-sok hagyománnyal rendelkező falu egy hamisítatlan vidéki település a tájra jellemző gyönyörű, széles főutcával; beszédes, közvetlen, vendégszerető lakosokkal.
A falut körülvevő területek nagy része a Vértesi Tájvédelmi Körzethez tartozik. A település a Boglári-vízfolyás partján fekszik.
Túraajánlatok
Látnivalók
Pincesor
Mindenképpen figyelemre méltó az örökségvédelem alatt álló, a falut övező négy pincesor, amelyeknek érdekessége, hogy a fák között helyezkednek el és a helyi boros gazdák hordóit rejtik. Többnek is dísze a múlt századok évszámait tartalmazó faprés. Az egykori borkultúrát felidéző pincék a falu nyugati szélén találhatók.
Assisi Szent Ferenc templom
A ma műemléki védelem alatt álló templom 1810 körül épült, copf stílusban.
Vértesboglári horgásztó
A festői környezetben fekvő tó egész évben szeretettel várja a kirándulni és horgászni vágyókat. A területen lehetőség van éjszakai horgászatra is.
Plébániaház
Fellner Jakab tervei alapján épült, 1761-ben.
Nepomuki Szent János szobor, Szent Flórián szobor, Szent Vendel-szobor
Mindhárom szobrot a templom kertjében találjuk.
Német Nemzetiségi Tájház
A német lakosság tárgyi emlékeit összegyűjtő ház a Petőfi utcában van.
Kápolna
A neogót stílusú kápolna a temetőben áll.
Egyéb látnivalók: régi parasztházak, a régi temető és annak sírkövei, présházegyüttes, Mária szobor, Képesoszlopok, Artézi kutak, gémeskutak, kőhíd, Kálvária-domb, Római-árok, Boglári-tanya, faluház.
Som-gödör
Kellemes kirándulóhely, csakúgy mint a Fáni-völgy, illetve a Boglári-legelő.
Rendezvények: Mountainbike Piknik
Szolgáltatások
Szálláshely
Vérteslovas Tábor
- Cím: 8085 Vértesboglár, Kossuth u. 69.
- Tel.: +36 20 940 2723; +36 30 912 9793
- E-mail: info@verteslovas.hu
- Web: www.verteslovas.hu
Története
Az előkerült római kori telepnyomok azt bizonyítják, hogy a település és annak környéke már a római korban lakott volt. Vélhetően itt vezetett át az Aquincumot Savariával összekötő főútvonal is.
A korai középkorban a település királyi birtok volt, majd III. Béla 1193-ban egy részét a fehérvári kereszteseknek adta, a másik részét pedig a Csák nemzetségé lett. Ekkor a települést Baklár néven említették.
Mint oly sok más település, a török időkben Vértesboglár is elnéptelenedett. Az 1696-os feljegyzésekben pusztaként szerepel (Boglárpuszta), amely erdőkből és kaszálókból áll.
Eszterházy Ferenc a XVIII. században kezdte el a betelepítéseket. A betelepülők a tatai uradalom falvaiból, illetve Bajorországból érkeztek. Az ide érkezőknek három szabad évet biztosított, ennek feltétele az volt, hogy házakat építenek, földeket művelnek és szőlőket ültetnek.
A településről készült első katonai térképen már láthatóak a feltételként megszabott munkák eredményei, házak épültek, legelők létesültek, szőlőültetvényeket hoztak létre.
1848-ban történt a jobbágyfelszabadítás, ezután a lakosok nagy része mezőgazdaságból élt, de voltak akik a hagyományos mesterségeket űzték (takács, kovács). Itt készítették például az igen kedvelt klumpákat (fatalpú papucs, amelynek felső része bőrből készült) és ezeket árulták a környező falvakban.
Az 1800-as évek utolsó évtizedeiben a település virágzásnak indult, beindult a szőlő- és bortermesztés, a falu belterülete nőtt, folyamatosan épültek az új házak. A lakosok majdnem teljes egészében német ajkúak voltak, míg a magyarok inkább csak cselédnek számítottak.
Az első világháborúban 45 embert veszített el a falu. A két világháború közötti időszakot az óriási gazdasági és politikai válság jellemezte, majd 1941-ig stabil helyzetben volt az ország. Ezt a stabilitást a II. világháború törte meg, amikor 1945-ben kitelepítették innen is a német lakosokat, és Németországba küldték őket. Helyükre felvidéki magyarok érkeztek.
A szocializmus ideje alatt iskola és óvoda is épült a településen, illetve orvosi rendelő és körzeti rendőrség is működött.
A rendszerváltáskor önálló önkormányzata lett a falunak.