Kocs
Kocs jellegzetes kisalföldi település, a középkorban kifejlesztett ló vontatta jármű névadó települése.
A szelíd lankák között elhelyezkedő falu kiváló földjeiről, néphagyományairól, kultúrájáról is híres. Először 1237-ben említi oklevél Ruch, Koch formában.
A település történelme a bronzkorig nyúlik vissza. Az Árpád-kor emlékét egy templom maradványa és temetője őrzi. 1727-ben az Eszterházy-család birtokába került a terület és már ekkor volt vendégfogadója. A Tekevár Kocs legrégebbi, még feltáratlan műemléke: az egykori földvárat Árpád előtt kb. 300 évvel itt átvonuló nomád nép építette. Ma már csak egy domború földhányás emlékeztet rá.
Látnivalók
Az 1300-as években épült a Szent Mihály r. k. templom. 1759-ben barokk tornyot építettek mellé, a templomot pedig 1880-ban eklektikus stílusban átalakították. A ma is álló ref. templomot 1869-ben áldották meg. A templom muzeális értékű kegytárgyai a XVII–XVIII. sz.-ból származnak. A református templom dunántúli viszonylatban a legnagyobb, 1500 ülőhely befogadóképességű.
Látnivaló még az 1820-ban épített, majd 1887-ben átalakított, 2014-ben felújított volt barokk kúria és a polgármesteri hivatalnak is otthont adó Faluház. Egy parasztházból felújított épületben mûködik 1996-tól a Tájház.
Kocs híres találmányának, a kocsiszekérnek állít emléket a Kocsimúzeum. A falu déli határában emelkedő geodéziai mérőtoronyból mintegy 40 km sugarú táj látható be.