A tó nyugati partjánál fekvő Fertőrákos egyik nevezetessége, a község szélén található egykori mészkőbánya, amelynek kitűnően faragható anyagát – a mészvázú élőlények maradványaiban rendkívül gazdag lajtamészkövet – még a bécsi operaház és a városháza építésénél is felhasználták. A kőfejtő tetején található pannon lejtősztyepp-foltok több ritka és védett növényünknek a menedékhelyei.

A középhegységek melegkedvelő élővilágának otthont adó Szárhalmi-erdő a Fertőmelléki-dombsor legkiterjedtebb erdeje. Cseres- és molyhos tölgyesében a pannon flóra kontinentális fajai, pl. az apró-, a tarka nőszirom és több kosborfaj él. Sokan keresik fel a Nagy-Tómalom környékét kirándulás céljából. Jelzett túristaútjai részben kerékpárral is járhatók.

Néhány kilométerrel odébb már a víz a meghatározó elem. Tavasztól-őszig a vízibolhák, rovarok nyüzsgő serege élteti a tó halait, kétéltűit; rájuk pedig a madarak lesnek. A Fertő fészkelő madárfaunája igen gazdag. Többek között vöcsök-, gém- és récefajok, nyári lúd, nádiposzáták, fülemülesitke és kékbegy rendszeresen és nagy számban költenek. A vonulási időszakban vetési ludak, nagy lilikek több tízezres csapatai állomásoznak itt. A Fertő délkeleti részén, a mekszikópusztai (Fertőújlak) szikes tavaknál (Nyéki szálla, Újakói-rét, Cikes) cankók, partfutók, lilék, godák és bíbicek "lábalnak" táplálék után kutatva.

A Fertő körül elterülő füves területeken legel a nemzeti park magyar szürke marha és bivaly gulyája, valamint rackanyája. A régi magyar háziállataink a növényzet folyamatos rágásával, taposásával elősegítik ezeknek az élőhelyeknek a fenntartását és a jellegzetes élővilág megőrzését. 

A Fertő-tájat a Pomogy-Fertőd kaputól keletre elhagyva hazánk egyik legnagyobb, s a Fertővel egykor összefüggő lápterületére, a Hanság medencéjébe érkezünk. A nemzeti park hansági területe két egységre tagozódik: Dél-Hanság, Észak-Hanság. Az utóbbihoz szervesen kapcsolódik a Tóköz.

Vadvizei, mocsarai, láperdői élelem és eszközforrása volt a "Hany" emberének. A nádat és az égerfát jégről termelték le; a sásból, gyékényből papucsot, táskát és falvédőt készítettek; a füzek hajlékony vesszőiből kosarat, tapogatót, varsát fontak. Halászok, csíkászok, pákászok és rákászok járták az óriási vízivilágot. Állataikat a lápszigetek (gorondok) savanyúfűvű legelőin tartották, s ha elfogyott a legelőnek való, átúsztattak egy másikra....

A Hanság napjainkban szinte kultúrtájjá szelídült a számos emberi beavatkozás (vízrendezési munkálatok, tőzegbányászat, stb.) következtében. Sikerült megőrizni azonban eredeti arculatának egy részét, élővilágának jellegzetes fajait. A Király-tóban, valamint a Tóköz tavaiban (Barbacsi-, Fehér- és Kónyi-tó) még szép számmal találhatók csíkfélék, lápi póc és cigányhal. A nemzeti park gondozásában az utóbbi években vizes élőhely-rekonstrukciós területek létesültek (Nyirkai-Hany, Osli-Hany), melyek nádasaiban nagy számban költ a nagy kócsag, a szürke gém, a bölömbika és különféle nádi énekesmadarak.

Kékperjés láprétjeit mocsári kosbor, buglyos szegfű és kornistárnics díszíti. Itt él a hanyi rétek két jégkorszaki maradványfaja, az elevenszülő gyík és a patkányfejű pocok. Rendszeresen fészkel a hamvas rétihéja, a nagy póling, a réti tücsökmadár és a réti fülesbagoly. A fokozottan védett túzok és a kipusztulással fenyegetett parlagi vipera utolsó menedékét is ezek a rétek jelentik. A Hanság erdeiben fekete gólya, kabasólyom, rétisas és macskabagoly költ. 

A Répce-menti rétek a Fertő-Hanság Nemzeti Park egyik legszebb területe Győr-Moson-Sopron és Vas megye határán. A védett terület a Répce Nagygeresdtől Répceszemeréig húzódó szakaszát, az azt övező réteket, valamint a "Tőzikés" erdőt foglalja magában. Számos értékes növény- és állatfaj talál itt otthonra.

A mocsárréteken szép számban díszlik az agárkosbor, a szibériai nőszirom, a réti iszalag, a buglyos szegfű, a kornistárnics. A magassásosokban költ a haris. A gerinctelenek jelesebb képviselői a farkasalmalepke, a nappali pávaszem, a fecskefarkú lepke. A Hany felé szabadon futó patak ágai kíváló életteret nyújtanak az édesvizi halfajok (csuka, sújtásos küsz, kövi csík) számára az év minden szakában.

A rétek ölelésében, Csáfordjánosfa határában található a "Tőzikés" erdő. Magyarországon a legnagyobb tömegben e tölgy-kőris-szil ligeterdő alját borítja hóolvadás után a tavaszi tőzike, amelynek virágszőnyegében kétlevelű csillagvirág, sárgavirágú tyúktaréj, berki szellőrózsa is él. Az erdőben az odúlakó madárvilág tagjai költenek: szürke küllő, közép fakopáncs, fekete harkály, nyaktekercs. A fák lombkoronájában fészkel a héja, a karvaly és az egerészölyv.

A nemzeti park látogatói a kijelölt turistaútvonalakon, a sétautakon és a tanösvényeken, szabadon látogathatják a területeket, illetve túravezetők segítségével ismerkedhetnek meg a természettel és a tájjal.