Várgesztes
A Vértesben, a Gesztesi-patak völgyének végénél fekvő, több mint 500 lakosú község.
Túraajánlatok
Kerékpártúrák
A környék sűrű turistaút-hálózata kiváló lehetőségeket nyújt a Várgesztesről induló körtúrákhoz. A község főutcáján halad át az Országos Kéktúra útvonala, melyen északkelet felé a közelmúltban kialakított hangulatos horgásztavat megkerülve felkapaszkodhatunk a Zsigmond-kő gyepes sziklapárkányára. Gyönyörű kilátás nyílik innen a környező tájra: Várgesztes katlanjára, a medencét övező hegykoszorúra a gesztesi várral, Oroszlány irányába, de északkeleten még a majki templomtornyot is felfedezhetjük. A K tovább a Vitányvár romjaihoz vezet. A kéktúra délnyugat felé (Kj a várba) gyönyörű bükkösön át Kőhányásra tart.
A Várgesztes déli végében haladó S jelzésen nyugat felé – egy rövig szakaszon a kéktúrával fonódva – Oroszlányba juthatunk, kelet felé – a Szószék-szikla alatt a Z jelzésre térve – Vérteskozmára kirándulhatunk. A falu főutcájának folytatásában induló sb egy hűvös mélyúton egyenesen, a legrövidebb útvonalon vezet Vérteskozmára.
Vérteskozma déli határából a z turistaúton kelet felé indulva az Ördög-szószék sziklájához érünk. Alatta torkollik be a Várgesztesről érkező S jelzés. Továbbhaladva a SZ turistaúton hamarosan szétválnak a jelzések. Ha a Z jelzést követjük, akkor a Sárkánylyuk-völgyben a Szép Ilonka-forrás–Vitányvár felé mehetünk, ha a S turistautat választjuk, akkor a Fáni-völgy talpán vezető erdészeti üzemi úton Szárra juthatunk. Vérteskozmától a Z jelzésen délnyugat felé indulva Csákvárra (vagy Gántra) túrázhatunk. Vérteskozmát Várgesztessel a legrövidebb útvonalon a Sb köti össze.
Látnivalók
A sűrű erdőben álló, gótikus gesztesi vár 1330 körül épült a Mészáros-hegy és a Nagy-Kutya-orom közötti meredek oldalú, 352 méter magas kis kúpon. A XV. század elején és a XVI. század közepén bővítették, végül az 1590-es években a törökök megerősítették.
Szabálytalan vonalvezetésű fallal körülvett erősség volt. A várfal nyugati oldalához elővár csatlakozott, ahonnan a feltételezések szerint egy felvonóhídon jutottak a 6 méterrel magasabban fekvő várudvarba.
Az elővár és a várudvar bástyái a védelmet szolgálták, megnehezítették a belső vár bevételét. A belső vár 52 méter hosszú és 18 méter széles, téglalap alaprajzú építmény volt, amelyet a 14 méter hosszú és 11 méter széles belső udvara osztott ketté.
Az udvar északi oldalán volt a kapu, a két toronyszerű rész kétemeletes volt, de a nyugati sokkal nagyobb alapterületű mint a keleti. A nyugati torony északi falához egy kaput védő kisebb tornyot építettek. Kőlépcső vezetett fel az udvarból a nyugati toronytól a keleti toronyig futó gyámköves, első emeleti karzatra, az emeleti előhelyiségekből pedig létrán jutottak fel a második emeletre. A tornyok északi és déli homlokzatát az oromzatukkal egyező magasságú falak kötötték össze, így az egész építmény kívülről nézve egy hatalmas téglatestre hasonlít.
A törökök a XVI. század végén a bejárati részt fülkével és lőréses védművel megerősítették. Bár a várfalból már csak 3 kisebb részlet látható, a vár fő részei a hajdani második emelet ablakainak aljáig viszonylagos épségben megmaradtak.
A várépületek faragott középkori ablak- és ajtókeretei a gótikus stílus jegyeit őrzik, a többségük téglalap alakú, de van közöttük csúcsíves is.
Az 1961–63 közötti műemléki helyreállítás során az egyik tornyot turistaszállóvá alakították, ahol étterem és büfé is működik, a tetején pedig kilátóhelyet létesítettek. A várhoz a parkerdő tisztásán át kövesút vezet fel.
Gesztesi Műemlékvár Turistaszálló és étterem
- Tel.: 34/493-881, 20/941-1555
- E-mail: info@vargesztesivar.hu
- Web: www.vargesztesivar.hu
Története
Története szorosan összefügg a föléje magasodó hegyen álló gótikus várral. A falu neve egy 1231-es oklevélben szerepelt először. A tatárdúlás után épült vár legkorábbi írásos említése 1326-ból ismert. A „Geudus, Geudech” nevek magyar népnyelvi eredetűek, jelentésük: kemény héjú dió vagy a fa kemény belső része.
A vár első kapitánya, és feltehetően az építtetője is Péter fia Tamás mester volt, más források szerint Csóri Nagy Tamás. Ez a vár erős és igényes építmény volt, tehetős építtetőről árulkodik. Később, királyi várként 51 település tartozott hozzá. Sokáig nem volt különösebb hadászati szerepe, elsősorban vadászkastélynak használták, s az uralkodók időnként zálogba adták. Az épület falai közt több középkori uralkodónk megfordult, birtokosai gyakran cserélődtek. A Vértes legerősebb vára volt, a török korban az állandó fenyegetettség miatt megnőtt a hadászati szerepe. A törökök többször ostromolták és négyszer el is foglalták, majd az egyik megszállásuk folyamán, a XVI. század végén megerősítették. A harcok során megrongálódott, de még kijavítható erősség 1605-ben véglegesen magyar kézre került, s az új várőrség Bocskai mellé állt.
1652-ben Komárom vármegye kijavíttatta a várfalakat, de azok nemsokára újból leomlottak. A császár a későbbiekben a hozzá tartozó uradalommal együtt Esterházy Miklós nádor birtokába juttatta. 1730 körül Esterházy József a harcok során elpusztult Pusztagesztesre Westfáliából jött katolikus német családokat telepített, akik marhatartással (az Esterháziaknak „svájczerája” volt itt), fakitermeléssel, faszén- és mészégetéssel, illetve az erdőktől nyert szántóterületeken földműveléssel foglalkoztak. A vár sorsát az Esterházyak 1733-ban kiadott engedélye pecsételte meg, így köveinek egy részét a környék építkezéseire (például a majki remeteség) széthordhatták. 1872-ben felépítették a r. k. templomot. A falu 1914-ig Vértessomlóhoz tartozott, a különvált Gesztes a mai nevét 1917 óta viseli.
1932-ben az elhagyatott várromok között a Magyar Munkások Turista Egyesülete menedékházat létesített, majd 1942-ben elkezdték a rom műemléki felmérését. A II. világháború éveiben a menedékház tönkrement, a vár falai pedig további pusztulásnak indultak, melyeket az 1960-as években megindult műemléki kutatás és helyreállítás állított meg.
A közigazgatásilag Gánthoz tartozó, gépjárművel a csákvári országút (buszmegálló) felől bekötőúton, egy XIX. század végén állított kereszt mellett megközelíthető Vérteskozmát – Cusma néven – először a XIV. század elején a gesztesi vár tartozékaként, katonai szálláshelyként említették. A török hódoltság alatt a csákvári és pákozdi parasztok bérelték földjeit. A XVII. század végétől a csákvári uradalmukhoz csatolták az Esterházyak, majd 1742-ben Esterházy Ferenc 60 német családot költöztetett ide, akik felépítették az egyutcás, fésűs beépítettségű, közel azonos nagyságú telkekkel rendelkező, jellegzetes telepesfalut. Az utca melletti dombon álló r. k. templomot 1779-ben szentelték fel Szent Kozma és Domján tiszteletére.
1928-ban közigazgatásilag Gánthoz csatolták. A nehéz körülmények, a földművelésre alkalmatlan környezet és a rossz közlekedés miatt sokan elköltöztek, majd a II. világháború és az 1946-os kitelepítés szinte a teljes lakosságot elűzte. Az 1950-es években az oroszlányi szénbányászat fellendülésének köszönhetően bányászcsaládok érkeztek a kitelepítettek helyére, de a későbbiekben egyre többen átköltöztek Oroszlányba és a település fokozatosan elnéptelenedett.
Az 1970-es évektől a környező városok lakói kezdték felvásárolni az itteni házakat, telkeket. A hangulatos, egyutcás kis Vérteskozma gyönyörű és nyugodt környezetének köszönhetően napjainkra szépen gondozott üdülőfaluvá vált. Bár az üres telkeket már jórészt új házakkal beépítették, a falucska még őrzi a hajdani telepesközség hangulatát. A régről maradt, hosszútornácos házakat dicséretes módon az eredeti formájukat megőrizve újították fel. A templom alatt, a főutca oldalán található a 2000-ben állított, szépen faragott Millenniumi-oszlop (a helybéli Thury Levente alkotása), a falu északi végénél, a domboldalon pedig a kitelepítettek emlékkeresztje látható. A főutcában áll még egy régi, ma is vizet adó gémeskút.