A települést először 1121-ben említik hitelesen. Jelenlegi nevét 1758-ban olvashatjuk először a forrásokban.

A legkorábbi letelepedésre utaló leleteket egész Balatonszőlős területén megtaláljuk. A jelenleg ismert legősibb településmaradványok az újkőkor időszakából (i.e. III-IV. század) származnak. A szegényes telepmaradványok után a rómaiak nyomait már jóval markánsabban lelhetjük fel. A Pécselyre vezető országút mentén egy római kori tanyagazdaság nyomait találták meg még a XIX. század végén. Récsey Viktor 1891-es ásatását, 1961-ben a veszprémi múzeum szakemberei is igazolták.

A VI-VII. század homályos időszaka után, az avarok VIII-IX. századi megtelepedése a következő stabil pont Szőlős történetében. A község határától délre 1963-ban késő avar-kori temető, valamint a temetőhöz tartozó telep maradványait regisztrálták a régészek.

Sajnos nem tudjuk, hogy a honfoglaláskor melyik nemzetség szállta meg ezt a vidéket. Az viszont bizonyos, hogy a IX-XIII. században - mint az egész északnyugati Balaton-vidék - Szőlős is királyi birtok volt. 1211-től a tihanyi apátság, majd 1222-től a veszprémi káptalan birtoka volt. 1211-ben már falu

A középkori Szőlős (X-XIII. század) nagyjából a mai település helyén állott. A régészek leletei alapján a Tói hegyen a késő avar-kortól (VIII-IX. század) folyamatos, letelepült életmód datálható.

A XI-XIII. századi "adományozások és birtoklások során az eredetileg egységes királyi tulajdonában lévő birtokot művelő lakosság lassan részekre vált szét. A királyi birtoklás végleges felbomlása után - a XIV. század elejére - a mai Balatonszőlős falut véve középpontul, a földesúri birtokok az alábbi irányokban helyezkedtek el és vették körbe a települést. Északkeleti irányban a tihanyi apátság birtokai terültek el. Ettől délre Balatonfüred irányába - Győr-hegy területén - a zirci cisztercita apátság volt birtokos. Ettől tovább délre - a Balatonig - fehérvári káptalannak voltak birtokai. Ebben a körzetben - a Győr-hegytől délre magánbirtokok (Péter fia Sebestyén) és a zalavári apátságnak földjei területek el, míg a nevezett hegytől nyugatra részben magánbirtokok (Arnold ispán és Valpod fiainak földjei), valamint Dénes ispán, illetve az almádi apátság birtokai húzódtak. A mai községtől délnyugatra pedig a veszprémi káptalan birtokai terültek el. Ettől délre korábban az Orosz nevű úrnak a földjei voltak, melyek aztán a - tihanyi apátságnak alárendelt - oroszkői remeteség birtokába kerültek."

Tehát számos kisebb uraság mellett a két legjelentősebb földesúr Szőlősön a veszprémi káptalan és a tihanyi apátság volt.

A várháborúk éve Veszprémet és környékét sem kerülte el. 1552-ben - miután a török elfoglalta a veszprémi várat - a királyi hadvezetés megkezdte a vidék védelmére Vázsonykő és Tihany korszerűsítését, erődítését. Ennek megfelelően a környező falvak lakossága - a szőlősiek is - a kötelező várépítési robot keretében Tihany erődítési munkálatain dolgoztak.

Annak ellenére, hogy a magyarok 1566-ben visszafoglalták Veszprém várát, a törökök továbbra sem mondtak le erről a területről. A szőlősiek tehát továbbra is fizették a török adót (is). A XVI. század további részében az öldöklés, menekülés és a nyomor jellemzi a területet. XVI-XVII. században, sőt még a XVIII. század első két évtizedében is előfordult, hogy Szőlős többször is elnéptelenedett.

A török háborúkat követő Rákóczi szabadságharc elkerülte Szőlőst és vidékét. Ám mindennek ellenére a török és kuruc harcok után - még a középkori mértéket véve is - nagyon gyér volt a lakosság száma.

A XVIII. század közepén egyre nagyobb mértékben növelték Szőlős lakosai - mind a földbirtokosok, mind pedig a jobbágyok - a szőlőket, elsősorban irtásföldek formájában.

Az 1750-es évek Habsburg gazdaságpolitikájának megfelelően a Dunántúlnak erre a részére is érkeztek német telepesek. 1755-ben már megjelentek a Hidegkúton megtelepedett svábok Szőlősön, hogy a kis-szőlősi hegyen szőlőt műveljenek.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Balatonszőlősön is talált olyan hazafiakat, akik önként vonultak hadba a hazáért. Tizennégy bátor férfi 1848 őszén jelentkezett katonának a zalai 47-es és 56-os honvédzászlóaljakhoz. A szabadságharc hadi eseményei sem a környéket, sem a falut nem érintették.

1856-57 folyamán Szőlősön is megvalósította a Habsburg uralkodóház a birtokrendezési elképzeléseit. Ennek megfelelően, 1860-as évek közepétől, a faluban is a magánparaszti kisgazdaságok váltak uralkodóvá. Újabb jelentős változást az 1890-93-as nagy filoxéra vész hozott, mivel a település környékének teljes szőlőállományát elpusztította. Többek között ez indokolja Kis-Szőlős nagy népesség csökkenését, és a lakosság jelentős pénzügyi gondjait. 1894-től megkezdték a kipusztult szőlők helyére az új fajták telepítését.

Az első világháború előestéjén a település hadköteles férfilakossága a nagykanizsai magyar királyi 20. honvéd gyalogezredbe vonult be. Szőlős lakosságának számához képest jelentős áldozatokat követelt a háború, mert 19 férfi halt hősi halált 1914-1918 között. 1926. december 16-án a református templom falán emléktáblát helyeztek el tiszteletükre.

A két világháború közötti időszaknak két jellegzetes színfoltja volt Szőlősön: a népi színjátszás és a községi tűzoltó egyesület. A színjátszásnak már korábbi hagyományai is voltak, és már az 1920-as évek elején dalárdával büszkélkedett a falu.

A második világháború csak az 1942. február-márciusi mozgósításkor érkezett meg a településre. A hadköteles férfilakosság zöme a doni hídfőcsatákban és az urivi áttöréskor halt meg.

1945 tavaszán és nyarán megindult a birtokosztás Szőlősön is. 1948 októberében A Veszprém Megyei Földhivatal felszólította a község elöljáróságát, hogy zárja le a földreformot.

1956-os forradalom idején a faluban jelentősebbnek mondható események nem történtek. "A forradalom vereségét követően a Magyar Szocialista Munkáspárt - 1957. júliusában meghirdetett agrárpolitikája - határozatot hozott a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom további szervezésére.... A döntő fordulatra 1959. február 22-én került sor. ... A mezőgazdasági termelőszövetkezet az >Egyetértés Tsz elnevezést vette fel, 1959. február 22-től 1960. augusztus 31-ig működött. ... 1960. augusztus 29-én - három környező község három kis mezőgazdasági termelőszövetkezete egyesült: a Balatonszőlős Egyetértés Tsz, a Balatonfüred Kisfaludy Tsz és a Balatonarács Lóczy Lajos Tsz. Az egyesülés új elnevezése: Balatonfüred Kisfaludy Mgtsz lett."

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1963. január 1-jével kiadott utasítása értelmében közös községi tanácsot szerveztek Balatonfüred és Balatonszőlős községeknek - Balatonfüred székhellyel. 1963. július 13-án határozat született arról, hogy Balatonszőlősön vb-kirendeltség lép életbe. 1971 után - Balatonfüred várossá nyilvánításával - Szőlős Pécsely központú közös községi tanács irányítása alá került. Szőlősön továbbra is megmaradt a vb-kirendeltség.

1982. december 2-a ismét mérföldkő volt a község történetében. A Balatonfüred Jókai Mgtsz közgyűlése kimondta, hogy egyesül a Nemesvámos-Csopak Tája Mgtsz-szel - Nemesvámos-Balatonfüred Csopak Tája Mgtsz új elnevezéssel.

1990-ben Balatonszőlős újra önálló önkormányzattal rendelkező község lett.