1270-ben említik először, akkor Thordos néven. Ekkor nemesi birtok volt, amelyet Martonvásári Gergely birtokolt. Ő a birtokait a margitszigeti apácáknak adományozta.

1276-ban Turdos néven mint a "nagy út" melletti település, majd 1328-ban Tardas alakban jelenik meg a település neve.

1337-ben kijelölték Fejér megye és Pest megye határát, és az egyik határpont a tordasi kőtemplom volt, ami arra hagy következtetni, hogy akkoriban Tordas egy nagy település lehetett.

1358-ban Gilet Miklós nádor apáca leánya Erzsébet véglegesen a Sziget kolostorának adományozta a falut és környékét, ez a birtoklás a Mohácsi-vészig tartott.

A török pusztítások ideje alatt, 1580-1619 között a falut és annak környékét teljesen elpusztították; közel 100 évig pusztaság uralkodott a környéken. A falu helyén csak az ősi templom romjai maradtak meg.

1687-ben a Sajnovics családé lett a falu, akik gyors betelepítésekbe kezdenek. A család kihalása után a Batthyányi család lett a birtokos, majd 1859-ben a jobbágyság megszűnése után a területet szétosztották, s a határ egy részét eladták a Dréher családnak.

A két világháború közötti nehéz idők után a Hangya Szövetkezet 1938-ban Tordast választotta ki arra, hogy dán mintára az ország első Hangya Szövetkezeti mintafaluja legyen. A Hangya Szövetkezet építette a falu majdnem összes középületét - ezek ma is működnek -, de a második világháború miatt le kellett állniuk tevékenységeikkel. Az utóbbi 3 évtizedben a falu gyors fejlődésnek indult.

A település centrumától 3 kilométerre található Erdőmajor, amely Tordas településrészének számít.