Lovászi nevét szintén a földalatti kincsek kapcsán ismerhette meg az ország. A lovászi boltozatban nagyon jó minőségű kőolajat rejt a föld mélye, melyet dr. Papp Simon geológus irányításával 1940-ben tártak fel. Ez az évszám sorsfordító volt a falu és környékének életében. A község kőolajipari központtá fejlődött, az 1960-as években mintegy 1350 embernek adott munkát. A kitermelést megkezdő MAORT építtette a campnek nevezett lakótelepet, kantint, gyógyszertárat, orvosi rendelőt, élelemraktárt, iskolát és nem utolsósorban vonzó munkafeltételeket teremtett, akár csak a közeli Bázakerettyén. Ennek az lett a következménye, hogy a falu lakosságának döntő része felhagyott a tradicionális gazdálkodással, és az iparban keresett megélhetést magának. Még új kápolnát is építettek Kútfej településrészen, mivel az ipari lakótelep megépültével megnőtt az igény a helyi plébánia létesítésére. Lovászi fejlődése a MAORT államosítása után is lendületesen folytatódott, és a falu a kitermelőipar egyik legjelentősebb zalai központjává vált.

A lovászi mező 1990-ig 6466 ezer tonna kőolajat adott, ami azonban a becsült készlet csupán 30%-a. A kitermelés mára teljesen megszűnt, aminek az az oka, hogy hiába van még tetemes - kb. 10 millió tonna - mennyiségű kőolaj a pannon tároló kőzetekben, az a jelenlegi technológiával gazdaságosan nem termelhető ki.

Ipartörténeti érdekesség, hogy 1946 és 1947 között sólepárló is működött Lovásziban, ahol az egyik kút rétegvizének hasznosításával havi 2,5 tonna sót tudtak előállítani.