A település területén már a kőkorszakban is éltek emberek, találtak itt kőszerszámokat, majd a későbbi időkből bronzkori sírokat és kelta használati eszközöket is. A római kor leghíresebb emléke a településtől délre, az országhatáron, de már magyar területen álló Mithrász-szentély.

A mai települést 1254-ben "possessio Megyes" néven említik először. Valószínűleg a mai Katzendorf-hegy környékén állt egykor Macskakő vára, melyről először 1244-ben tesznek említést. A vár a XV. században rabló cseh lovagok bázisa volt és 1465-ben rombolták le. A község a függetlenségét pénzzel és borral megváltó Ruszttal és a győri püspök fennhatósága alatt álló Fertőrákossal ellentétben 1385-1862-ig soproni birtok volt.

1331-ben már állt a település Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt temploma. 1485-ben felépült a Szent Ulrich tiszteletére szentelt templom is. A XVI. század második felében lakói evangélikus hitre tértek, de a XVII. században az ellenreformáció hatására egy részük visszatért a katolikus hitre. Az 1781-es türelmi rendelet elsimította a két vallás közötti ellentéteket, a község lakosainak háromnegyede ma is evangélikus.

A települést többször feldúlták: 1529-ben és 1683-ban a törökök, 1705 és 1709 között a kuruc hadak dúlták fel több ízben is. A település a trianoni békeszerződések értelmében 1921. november 14-én osztrák kézre került. A második világháború idején az orosz csapatok teljesen kifosztották a lakosokat. A község újra felvirágzásában kiemelkedő szerep jutott a bornak, mint az egész környék legfontosabb kereskedelmi árujának. A bortermelés adja ma is a lakosok nagy részének a megélhetést.