Fertőboz
Fertőboz a Fertő-táj legkisebb községe, de fekvését tekintve talán az egyik legszebb falu a környéken. A néhány száz fős település a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén található.
Nevének eredetére több elmélet létezik. Ha magyar nyelvből eredeztetjük a jelentést, akkor a honfoglalástól évtizedekig itt virágzó bodzaerdőre szokás hivatkozni a boz-bodza szó hasonlósága miatt. Ha német nyelvből indulunk ki, akkor a település nevét a latin bos-bovis (szarvasmarha) szóból vezethetjük le, miután a terület leginkább marhatenyésztésre volt alkalmas. Észak-Németországban a „bos” szó ma is marhaszállást jelent.
Túraajánlatok
Látnivalók
Gloriett Erről a 187 méteres dombról egy 1801-1802-ben épült kupolás épületből, a Gloriettből tekinthetünk végig a tipikus Fertő-tájon. A kilátót gróf Széchényi Ferenc építtette József nádor tiszteletére, akivel több ízben is innen gyönyörködtek a már akkor is lélegzetelállító kilátásban.
Szentháromság-templom 1732-ben épült fel Fertőboz barokk stílusú római katolikus temploma. Az épület többször leégett az idők folyamán, legutoljára 1903-ban, a felújítása után. A legenda szerint a tető beomlása előtti utolsó pillanatban hozták ki a templomból az Oltáriszentséget.
A településen egy közel 100 méter hosszú, 1811 és 1826 között a domboldalba vájt pincerendszert is találunk, amelynek a félkör metszetű járatát téglával rakták ki. A keletre néző hegyorom kellően hűvösen tartja a bejáratot, a tetőn végighúzódó fák pedig jó klímát biztosítanak az egész pincének.
A faluban található még két XVIII-XIX. századi műemlék szobor, az egyik az „Ecce Homo“, ami a nagycenki útelágazással szemben áll, valamint Szent Apollónia szobra, ami a nagycenki úton található.
Története
Fertőboz környéke a szomszéd községekhez hasonlóan már a kőkorszaktól lakott volt. Az archeológusok a bronz és a római-korból is bukkantak maradványokra, egyes feltételezések szerint a rómaiak fürdőhelyet is működtettek itt.
Magyar oklevél először 1199-ben említi a települést. IV. Béla király krónikása „a Lutum musan” latin nevet adta neki, ami kb. „iszapos terület”-et jelent. A boz név először egy 1281-ből származó okmányban bukkan fel, miután 1261-ben a községet „Terra Bazias”-nak említi egy iromány.
1321-ig Bees László a bán fia volt a falu tulajdonosa. Ő zálogosította el a területet a Kanizsa Lőrinc családnak, és az ő birtokukban maradt tulajdonképpen a középkor végéig. 1349-ből származik a község német neve, a Hollern (Holling), ami „állatőrzőt” jelent.
A XVI. század közepén a Nádasdiak birtokába került a falu, akik protestáns vallásra kényszerítették a lakosságot. Amikor Nádasdi 1663-ban 4000 alattvalójával együtt visszatért a régi hitre, akkori nevén Booz is újra katolikus lett. Ekkoriban alig laktak errefelé a török hadjáratok következményeként.
1677-ben a Széchényiekhez került a falu, ők telepítettek be sok német családot 1680 és 1690 között a megüresedett faluba. Azonban Fertőboz földjeinek megművelésére még mindig túl kevés volt a jobbágy, ezért Mária-Terézia közbenjárására újabb német családok betelepítése következett döntően Baden-Würtenberg és Elzász-Lotaringia tartományaiból.
1720-tól a szőlőművelés a környéken egyre fontosabb szerepet töltött be, főleg a betelepült németek hatására. 1732-ben épült a falu temploma, majd 1770-ben az iskola. A templom fölötti dombra 1802-ben építtette gróf Széchényi Ferenc a Gloriett kilátót. 1811-12-ben szintén gróf Széchenyi István édesapja építtette a Nagycenkre nyíló út kezdetén a borospincéket, amelyek ma is használatban vannak.
A XIX. század közepére a Fertő vízállása annyira megemelkedett, hogy Booz-on a ellepte a víz a kerteket. Ezért építtette 1839-ben gróf Széchenyi István a fürdőt. A vendégek számára a Julian-völgy (Gyula-völgye) bejáratánál egy vendéglőt létesített tekepályával, saját kúttal, gondnoki lakással, borospincével. A kivájt földdel a Julian-völgy egyik oldalán egy félszigetet hoztak létre, ez ma egy sporttelep lelátójául szolgál.
A fürdő vizét az orvosok egészségre hasznosnak minősítették. Olyan közkedvelt lett, hogy Sopronból napi háromszor omnibusz szállította a vendégeket. 1856-ban egy Uljan nevű bécsi polgár a Gloriett alatti dombon két emeletes szállodát is épített a tóra néző kilátással. A fürdőéletnek végül a Fertő kiszáradása vetett véget. A feleslegessé vált fürdő köveit a község lakossága hordta el.
1903-ban a község az iskolával és a templommal együtt majdnem teljesen leégett. Az akkoriban a tetőkhöz használt nád könnyen meggyulladt, ezt a tüzet is egy nádas fészerben játszó két gyerek okozta.
1920-ra a jelentős népszaporulat miatt új telkek kialakítása vált szükségessé. Ezt a Balf (Sopron) felé vezető, akkor megépült út irányában lehetett a legkönnyebben megvalósítani, hamarosan több ház is épült itt a vasút irányában. Ez a mai Kisboz.
1898-ig közigazgatásilag Fertőboz Nagycenkhez, utána Hidegséghez tartozott. A községnek ekkor már saját malma is volt, a Thiener család birtokában, amit a falu közepén lévő forrás hajtott.
1921-ben a falu lakói annak ellenére, hogy a lakosság 80 százaléka német ajkú volt, 77,6 százalékos arányban Magyarország mellett szavaztak. „Hálából” a második világháború után a falu 580 német ajkú lakosából 464-et kitelepítettek.
1990-ben vált Fertőboz önálló közigazgatású községgé.